A kutyák epilepsziás működészavarairól tulajdonosoknak

A kutyák epilepsziás megbetegedése a kisállat gyógyászatban egyre gyakrabban diagnosztizált idegrendszeri betegség.

Lényege: az agyvelő szürkeállományának idegsejt összeköttetés rendszerében, az ingerületi és gátló folyamatok egyensúlyának a felborulása. Az állatorvos kötelessége felvilágosítani a tulajdonost: annak ellenére, hogy néha rémisztőek a tünetek, az epilepszia sok esetben gyógyítható. A mai modern terápiás lehetőségek birtokában az állat rohammentessé tehető vagy legalábbis rohamok száma annyira csökkenthető, hogy a gazdi és az állat életvitelét a továbbiakban ne zavarja. A rohamok megjelenési formája kutyán, mint ahogy emberen is, rendkívül változatos lehet.

I. Focalis epilepsziák tünetei

1.        A tudat nem érintett

 Valamelyik végtag ütemes rángása, tipegő járás. Szőnyeg, takaró, bútorzat, PVC- padló, fémtárgyak, saját végtagok folyamatos nyalogatása, nyeldeklés, nyaló mozgás (fagyizás), fogcsikorgatás, gyakori fülrázás, átmeneti lábszétcsúszás, fejremegés, csámcsogás.

2.        A tudat valamilyen fokban érintett ( enyhébb, vagy súlyosabb tudatbeszűkülés)

 Nyelv öltögetése (fagyizás), több órán át tartó, nyugtalan járkálás, hallucinációk (légykapkodás és csillagvizsgáló fejtartás),  indokolatlan agresszivitás

II.                   Generalizált epilepszia tünetei

1.        Eszméletvesztés nélkül ( távollét epilepszia - kis roham- petit mal)

A kutya perceken át elréved, a semmibe néz. A folyamat magától rendeződik, vagy átmegy nagy rohamba. Jól kezelhető a megfelelő antiepileptikumokkal.

2.        Eszméletvesztéssel járó roham ( nagy roham- grand mal)

Ez a leggyakoribb rohamtípus, megelőzheti bármelyik egyik eddig felsorolt focális roham. Jellegzetes tünete az egész testre kiterjedő merev- vagy rángógörcs, szájhabzás, nyelvharapás, zihálás, bevizelés. A rohamot követően a tudatállapot kitisztulása perceket vagy órákat vesz igénybe. Valódi epilepsziáról csak akkor beszélünk, ha a rohamok meghatározott időn belül ismétlődnek, ugyanazon tünetekkel és látható, kiváltó ok nélkül.

Miután tisztáztuk a tulajdonossal  a betegség lényegét, megkezdhetjük az epilepsziás beteg gondozásba vételét,  amely azt jelenti, hogy a kivizsgálásokat és a roham típusnak megfelelő gyógyszerek felírását követően nem hagyjuk magára az állatot, hanem a tulajdonostól a néha évekig vagy élethosszig tartó gyógykezelés eredményéről folyamatos visszajelzést kérünk.

  Összefoglalva: az epilepsziát nem kell végérvényes sorscsapásnak elkönyvelnünk, hiszen egy jól kézben tartható és csak az esetek egy kis részében gyógyíthatatlannak minősíthető betegségről van szó.

Dr. Kiss Gabriella, magánállatorvos.