Dr. Kiss Gabriella, azaz köszönjük Bözsi, hogy voltál!

Anyukámmal sokat beszélgettünk arról, miért lett állatorvos... Soha nem felejti el annak a kiskutyának a nevét, aki miatt az egész pályát elkezdte: Bözsi kutyus. Egy bájos, szófogadó, fehér arany színű, keverék szuka kutya volt.

Az 1970-es évek végén anyukám egy gyógyszer kutató intézetben dolgozott kísérleti állatokkal, (akkor sajnos ez még teljesen szabad volt) egérrel, patkánnyal, macskával, de többnyire inkább kutyákkal. A speciális kísérletekhez az állatházból kellett kiválasztani rendkívül intelligens és szófogadó kistestű kutyákat. Amikor édesanyám meglátta ezt a gyönyörű, kedves arcú, szépszemű kutyát  a mostoha körülmények között tartott ketrecben, rögtön megesett rajta a szíve. Azonnal kiválasztotta a kísérletre, annak ellenére, hogy Bözsike szépen beléharapott... Azok a kutyák, akik anyuhoz kerültek kísérletre, különösen szerencsések voltak, mert nem okozott fájdalmat a kísérlet, mert "csak" naponta többször vérnyomást kellett rajtuk mérni olykor hosszú hónapokon át. Ők egésznap fönt voltak a jólfűtött laborban, a legfinomabb tápokat kapták és anyu mindig simogatta, sétáltatta és nyugtatta őket. Aztán estefelé vissza kellett menniük a koszos, rendetlen és hideg állatházba, kivéve persze Bözsikét, aki föntmaradhatott a laborban a szörmepárnáján. Két évig dolgozott anyuval együtt a laboratóriumokban és mikor letelt a kísérletek ideje, elvileg vissza kellett volna adni az állatházaknak, de erre anyu képtelen volt, hiszen ez lett volna Bözsi halálos ítélete. Végül úgy döntött, hogy magához veszi a kutyát, de ezt tiltotta a kutató intézet szabályzata, ezért egyik kedves kollégája segítségével éjszaka kilopta Bözsikét az intézetből. Hazavitte és még hat hosszú évig örülhettek egymásnak, éltek együtt a legnagyobb szeretetben. Közben ő felvételizett Az Állatorvostudományi egyetemre, aholis tovább folytathatja az állatokkal való foglalkozását, anélkül, hogy ezzel bármelyik állatkának fájdalmat okozna. Végül aztán fölvették az egyetemre, mert keményen tanult és ez annak köszönhető, hogy a Bözsi iránt érzett szerete ráébresztette arra: állatorvos akar lenni és nem más.

Tehát ennek a ma már nem élő kiskutyának köszönhetjük azt, hogy Dr. Kiss Gabriella neve ott szerepel az ország epilepsziával foglalkozó, összesen három doktor nevét számláló listán.

Köszönjük, Bözsi!

                             K. Andrea